Home » Bemutatkozás » Búcsúzó Annától

Statisztikák

  • 0
  • 32
  • 55 678

Búcsúzó Annától

Elment egy harcostárs / temetésre

Ha Annára gondolok, hála van a szívemben. Határtalan hála és szeretet Isten iránt.

Szerettem és becsültem őt. Jó társ volt, remek ember. Olyan, aki az  aktuális  célt, célokat, elgondolásokat kész volt rövid idő alatt elfogadni, sajátjaként azonosulni vele,  képviselni, dolgozni, harcolni azért. Tudott lelkesedni és lelkesíteni.

Emlékszem, több ember, kolléga is csodálkozott odaszánásán, odaadásán. Nem értették, nem értik ezt a fajta hozzáállást munkahelyhez, hivatáshoz, …

Pedig szerintem csak így érdemes élni és dolgozni. A költő szavaival élve: „Mint magadat, úgy munkáld  a világot. Tedd teljessé, mi csak tökéletes. Tetteidben túl kell élned halálod, megszületni másként nem érdemes. (Horváth Imre)

Anna sokszor kezdte így a mondandóját: „Lehet, hogy hülyeség…” és máris mondta ötletét, javaslatát.

Nem csupán a munkában töltött, de a betegség ideje alatt is gondolkodott a házról, érdekelték örömeink és gondjaink.

Velünk együtt örült vagy bosszankodott még akkor is, amikor már nagy fájdalmak gyötörték, sokat szenvedett.

Anna munkahelyén a Csigaházban nemcsak művelődészervezői feladatokat vállalt. Volt az elmúlt években műsorvezető, a CSAT ( Ez a fedőnév a Csigaház Alkalmi Társulatát jelenti. )előadásai (könyvbemutatók, ünnepi ajándékműsorok) során ő volt Helma a mennyei angyal, játszott öregasszonyt, házi nénit, zsémbes szomszédasszonyt, novellát és verset olvasott fel.

A Másképp című Csigaházi műsorunkban táncolt néptáncot, volt cigányasszony, s velünk együtt ropta…

Szerette a művészeteket, a szépet. A legapróbb figyelmességnek, elismerésnek is örült, tőlük szinte szárnyakat kapott. Ajándékozni is szeretett. Közös karácsonyi ünnepségeink során leginkább saját készítésű ajándékokat.

Emlékszem arra is, milyen nagy lelkesedéssel töltötte el az, hogy közel az ötvenhez, újra tanulhatott, egyetemre járthatott. Mivel ott sem adta alább négyes ötösöknél, már tanulmányai elején megkapta tőlünk munkatársaitól a mívesen elkészített „Pedál díjat”

De más, komolyabb elismerésben is része lehetet; pl. 2007. augusztus 31-én, a Csabai Napok rendezvényén belül a Csigaház 10 születésnapja alkalmából több éves, odaadó munkája jutalmául Csigaházért díjban részesült.

Amikor az első daganatos betegséget legyőzve újra dolgozott, akkor is odaadta magát a szolgálatra. Valóban elhivatott volt. Elhivatott, mint népművelő, ha tetszik művelődésszervező. Elhivatott közösségi ember, akiből, amilyenből bizony találni, már igencsak csodaszámba menő dolog.

Elment egy harcostárs akinek erénye volt a köz tisztelete, megbecsülése, a másokért való tenni akarás, tettrekészség, aki soha nem vonta ki magát és a jó ügy érdekében áldozatokat hozott, de mondhatnánk azt is, ha nem is tudta, építette Isten országát, avagy a maga számára elévülhetetlen kincseket gyűjtött a mennyben.  Mert ha nem is ismerte még Jézust, de szolgálta Őt. Szolgálta a Csabai Karácsonyi Hangverseny életre keltésével és hagyománnyá alakításával a csabai egyházi kórusok közreműködését kérve és elnyerve, szolgálta bölcsességével, emberek tanácsolásában, közreműködőként emberi kapcsolatok helyreállításában, szolgálta szükségben lévők megsegítésében, és a  Csigaházért Alapítvány keretein belül számos adakozásban.

Augusztus volt, amikor meglátogattam Annát. Hosszan beszélgettünk, akkor még Isten csodájában bízva. Befogadta Jézust a szívébe, átadta neki az életét.

Anna jó harcos volt a munkában és kemény harcos volt a betegséggel való küzdelemben.

Ha rá gondolok, hála van a szívemben. Határtalan hála és szeretet Isten iránt.

Pedig annyira hittem, hogy meggyógyul, hogy csoda történik.

Megértettem, hogy míg én csupán a jelenvalókat, Anna életének egy kis szegmensét láttam és látom, Isten teljes egészében ismeri őt. Abban pedig biztos voltam, hogy Isten jó és jó tervei vannak Anna élete felöl, Ő a legjobbat készítette el és akarja adni mindannyiunknak.

Hálás vagyok az Úrnak azért, mert elvégezte, hogy Anna befogadta őt a szívébe. És megvan írva, aki segítségül hívja az Ő nevét, megtartatik.

Hálás vagyok Istennek, mert tudom, hogy Anna hozzá mehetett.

Azt mondtam, azt hittem, azt hittük csoda történik. És a csoda megtörtént, többször. Csak nem úgy, ahogyan én emberként gondoltam. De megtörtént. Csoda volt!

Utolsó találkozásunkkor is megadatott, hogy beszélhettünk az Úrról, a mennyről. Felidéztem Anna számára annak a gyönyörű filmnek egy részletét, amit ő is ismert , amelyben ezt mondta egy halálos beteg ember a barátjának:

„Annyi pénzt költöttünk, hogy eljussunk a Holdra. Inkább a Mennyországot kellett volna felderíteni. A Hold tudom, hogy ott van. Csak felnézek az égre és látom. De a mennyország…Van –e mennyország?”

Nos, ő már tudja. Anna búcsúzásával az én meggyőződésem is teljesen megerősödött.

Hálás vagyok Istennek, hogy el tudott búcsúzni családjától, barátaitól. Képzeljék csak az utolsó szerdai napon így szólt Anna: „Lehet, hogy hülyeség, de tudod, hogy szeretek borítani…És kérdezett, kinek adnám át a szakmai stafétát, mármint az övét, s beszélt, beszélt hozzám. Az volt a kívánsága, hogy szóljak kollégáknak – és sorolta a neveket-, barátoknak, jöjjenek el hozzá egy buliba és hozzák el az édesanyját is.

Mindent elmondott hogyan legyen, s már nyúlt is a pénztárcájáért, hogy gondoskodjon a várt vendégekről, legyen mit enniük, inniuk. Elmondta azt is, mit hogyan tegyünk, amikor   a vendégek megérkeznek. Orvosi engedéllyel fagyit kaphatott. Mikor ezt meghallotta, felderült az arca, s máris rendelt; csoki, vanília, sztacsatella… és a várva várt fagyi a hozzá igyekvő kollégáink által megérkezett. Úgy, ahogyan kívánta; csoki, vanília, sztracsatella. Hát ez maga volt a csoda! A hétfő éjszakai, kedd reggeli szörnyű, emberfeletti küzdelem után ez minden gondolatot felülmúló csoda volt!  Úgy is, hogy tudtuk, búcsúzik. A szenvedés után ez egy csodálatos, emberhez méltó ajándék volt. Istentől készített és „Istenigazából”amolyan Nagyné Valent Annás.

Nem is oly régen azt mesélte Anna, hogy egyszer csak tudta, nincs egyedül. Egy angyal ült az ágyán, s amikor az angyal felkelt, érezte, megkönnyebbedett az ágya.

Miután tőle ezt a történetet hallottam fedeztem fel a Bibliában a következő Igét:

„Ímé én angyalt bocsátok el előtted, hogy megőrizzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.” II. Mózes 23.20

Hálás vagyok a rákoscsabai , péceli és más budapesti gyülekezeteknek és a gyülekezetek vezetőinek, ismerősöknek, testvéreknek, amiért támogatva mindannyiunk kívánságát, hordozták Annát imádságaikban.

Hiszem, hogy imáink rózsasziromként készítették elő Anna útját a Mennybe.

„Azt mondta Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; És  minden élő, aki hisz énbennem, soha meg nem hal…” János 11;25-26.

Anna már néhány napja felderítő úton van. Elment a Mennyországot felderíteni. Szerintem ha mi is odaérünk, biztosan valami meglepetéssel vár. De, hogy sok beszélni valónk lesz, az biztos! Még az 50. szülinapjára a családjától ajándékba kapott  Római út útiélményeit sem mesélte el töviről hegyire.

Égi társai biztosan nem unatkoznak, mert mesélni, beszélgetni azt nagyon szeret!

 

Nyelv kiválasztása

English English German German Hungarian Hungarian
Csengőd (Hungary)
Today
Rainy
Wind : 8.1 km/h
Humidity : 81%
21°C
  • Friday Tomorrow 25 °C
  • Saturday   29 °C
Weather Layer by www.BlogoVoyage.fr